2010.01.29-e a tizennegyedik nap.
WELIGAMA-DENIYAYA
A 30. szülinapomon egy tradicionális halászhajó árbocán ért a napfelkelte.
Már egy órája hajóztunk a nyílt óceán felé (kb. 20km-re voltunk a parttól), amikor mintha láttam volna azt a "bizonyos" vízpermetet, de még nem mertem szólni. A szívem élénken kalapált az izgalomtól.
Nem kellett sokat várnunk, és valóban megpillantottuk az első BÁLNÁT!!! Az elsőt pedig további 10-15 követett. A legfantasztikusabb pillanatok azok voltak, amikor egy bálna átúszott a kis lélekvesztő hajónk alatt -úgy 3x olyan hosszú volt, mint a hajónk-, illetve amikor négy bálna úszott egymás mellett párhuzamosan a hajónkkal. Ilyet még a helyiek sem láttak. Sajnos objektívet egyáltalán nem lehetett cserélni, így csak a 16-85mm objektívvel tudtam képeket készíteni. Életem egyik legnagyobb álma teljesült a 30.születésnapomon!
Kifelé a partra, a helyiek még horgásztak egyet. Megnéztük hogy hol halásznak a sirályok és oda dobták be a horgokat. Egész sok halat fogtak.
Egy rövid pihenés következett, majd ebéd után indultunk tovább a Sinharaja Esőerdő felé.
Itt személyesen Palithánál, a legjobb túravezetőnél fogunk megszállni és ő lesz holnap a kalauzunk az őserdőben. Ő az férfi, akit az összes valamirevaló útikönyv ajánl és a Travel Channel stábját is ő kalauzolta.
Este még az egészségemre azért elfogyott egy üveg arak:(
Hogy fogunk így hajnalban kelni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése