A tegnapi hosszúra nyúlt nap után reggel sikerült jól elaludnom.
Ma több olyan helyre látogattunk el, ahol a szegények támogatásának egy igen speciális módjával találkoztunk. (A szponzorom is számos ilyen támogatásban vesz részt.)
Srí Lankán a szegények támogatása nem úgy történik, mint ahogyan azt mi megszoktuk. Nem ételt, italt, ruhát vagy pénzt osztogatnak, hanem munkalehetőséget teremtenek számukra, amit ők meg is becsülnek. Pl. egy hegesztő kapott egy hegesztőgépet, amivel a szárított déligyümölcsből pl. banánból, jackfruitból chipset gyártó asszonynak készített egy szárítógépet. Ezután ellátogattunk egy olyan helyre, ahol bivalytejből készítenek joghurtokat illetve édes süteményeket.
Délután a programunk egy fogyatékos gyerekek - hallás és látás károsultak - iskolájának meglátogatása volt. Mivel hétvége volt, ezért pont a délutáni játékba csöppentünk bele.
Ebben az iskolában kb. 80-100 gyerekkel foglalkoznak.
Ahogy megérkeztünk hatalmas gyereksereg vett körbe minket. Vidáman pózoltak, minden mozdulatomat követték, tapogatták a gépeket, ismerkedtek a felszerelésemmel. Többször megkérdezték a nevünket, leírták a sajátjukat.
A napot azzal zártuk hogy megnéztünk egy VII.századi álló Buddha szobrot Maligawillában.
1 megjegyzés:
Nah végre itthon:-)
Már előre irigykedem a képeket látva:-)
Megjegyzés küldése